Leesett a kaktusz!
Egyszer egy vevőnkkel beszélgettem. Épp azt magyaráztam neki, hogy mi a baj a legtöbb weboldal kommunikációjával.
Egyszer csak felkiált:
„Áhhh értem már, leesett a kaktusz!”
Mondom: „Micsoda?”
„Hát leesett a kaktusz!”
„Milyen kaktusz?”
„Hát tudod a kaktusz, van ez a mondás…”
ÚRISTEN! Ekkor esett le nekem is, no nem a kaktusz, hanem a tantusz.
Szerencsétlen, gyerek kora óta hallja, hogy leesett a tantusz. De neki ez nem jelentett semmit. Sőt teljesen értelmetlennek tűnt, ezért már a füle keresett egy számára értelmes szót.
„Leesett a tantusz. Leesett a tantusz. Ez nem jelent semmit. Leesett a kaktusz. Ezt már értem. Biztos volt egy kaktusz, ami leesett.”
Ő nálam jóval fiatalabb és soha nem találkozott a tantusszal. (Megjegyzés a fiatalabbaknak: A tantusz egy pénzérméhez hasonló valami volt, amivel telefonálni lehetett az utcai telefonfülkéből. Amikor valaki azt bedobta a nyílásba és a vonal kapcsolt, felvette a hívott fél, akkor leesett a pénzgyűjtő dobozba a tantusz. Innentől, ha valaki megérti miről van szó, azaz kapcsol, akkor azt mondtuk leesett nála a tantusz.)
Mivel számára egy teljesen ismeretlen fogalmat hallott, nem is értette azt.
Félre ment az információ.
És ez a baj a legtöbb weboldal kommunikációjával.
Olyan nyelven próbálunk meg beszélni, amit nem ért a vevő. Persze, hogy mi naponta használunk szakkifejezéseket, zsargont, de a vevőnek honnan a fenéből kellene ezt értenie?
Azt javaslom, hogy amikor szöveget ír a weboldalára, lépjen egy lépéssel hátrébb. Próbálja magát beleképzelni a vevő bőrébe. Ő laikus még az adott témában. Jó, lehet, hogy a végén profi lesz, de ahhoz még hosszú út vezet.
Beszéljen „konyhanyelven”. Írjon úgy, hogy a gyermeke, nagymamája is megértse.
Legjobb, ha tényleg leülteti őket a gép elé. Kérje meg őket, hogy olvassák el amit írt. Majd tegyen fel 3 kérdést. Látni fogja, hogy megértetté-e?
Ha nem, kezdje elölről. Egészen addig, amíg érthető lesz a szöveg a nagymamának is.
Tudja Weboldalkészítés2. Mert nem vagyunk piacvezetők… Még!
