ÚRISTEN! Ekkor esett le nekem is, no nem a kaktusz, hanem a tantusz. Szerencsétlen, gyerek kora óta hallja, hogy leesett a tantusz. De neki ez nem jelentett semmit. Sőt teljesen értelmetlennek tűnt, ezért már a füle keresett egy számára értelmes szót. "Leesett a tantusz. Leesett a tantusz. Ez nem jelent semmit. Leesett a kaktusz. Ezt már értem. Biztos volt egy kaktusz, ami leesett." Ő nálam jóval fiatalabb és soha nem találkozott a tantusszal. (Megjegyzés a fiatalabbaknak: A tantusz egy pénzérméhez hasonló valami volt, amivel telefonálni lehetett az utcai telefonfülkéből. Amikor valaki azt bedobta a nyílásba és a vonal kapcsolt, felvette a hívott fél, akkor leesett a pénzgyűjtő dobozba a tantusz. Innentől, ha valaki megérti miről van szó, azaz kapcsol, akkor azt mondtuk leesett nála a tantusz.) Mivel számára egy teljesen ismeretlen fogalmat hallott, nem is értette azt. Félre ment az információ. És ez a baj a legtöbb weboldal kommunikációjával. Olyan nyelven próbálunk meg beszélni, amit nem ért a vevő. Persze, hogy mi naponta használunk szakkifejezéseket, zsargont, de a vevőnek honnan a fenéből kellene ezt értenie? Azt javaslom, hogy amikor szöveget ír a weboldalára, lépjen egy lépéssel hátrébb. Próbálja magát beleképzelni a vevő bőrébe. Ő laikus még az adott témában. Jó, lehet, hogy a végén profi lesz, de ahhoz még hosszú út vezet. Beszéljen "konyhanyelven". Írjon úgy, hogy a gyermeke, nagymamája is megértse.